Volt szégyenlős gyerkőc, aki csak a fülembe súgva akarta megmondani a nevét.

 

Volt, aki huncutul pislogott rám játék közben.

 

Volt, aki semmiképp nem szeretett volna beleférni a kép kereteibe színezéskor.

 

Volt, aki kinyújtózkodott a padban, és vagányan hátradőlve élvezte az órát.

 

Egyben viszont nagyon hasonlítottak egymásra. Egyik sem mondta azt, hogy nem szeretne játszani.

 

Köszönöm az udvardi alapiskola tanárainak a meghívást, és a motiváló beszélgetést! Legalább egy hónapra elegendő energiám lett. Az elsősök a Zábavná slovenčina és a másodikosok most már a Veselá slovenčina tankönyveinkből tanulnak. A tanításom során kiderült, hogy még azok a gyerekek is, akik alig két hónappal ezelőtt találkoztak először a szlovák nyelvvel, gyönyörűen megértenek minden utasítást, és ha a játék úgy hozza, nem félnek megszólalni sem. A vagány másodikosok pedig szinte hátradőlve beszélgettek velem, fújták a helyes válaszokat, és sőt... sikerült úgy csőbe húzniuk, mint ha kezdő lennék…

 

És ami még fontos, Marika rajzolt nekem egy szívecskét. Nekem. Csak mondom.